Harmadszor láttam Arrigo Boito Mefistofele operáját. Valamikor 2011-ben először, amikor szinte tüntetéssé fajult az „utolsónak” hirdetett előadás (hogy leveszik műsorról). Azután szerencsére nem vették le, s kétévente van néhány előadás. Most a Faust-évforduló kapcsán. (Az Operaház Goethe Faustja első, töredékes változata megjelenésének 225. évfordulója előtt tiszteleg.) Boito egyetlen operája. A zene a legszebb Puccini-operákat idézi. A motívum ismerős: Faust eladja lelkét az ördögnek, a legjellemzőbb jelenetek: Sátán-hegy, boszorkányszombat, Margit megkísértése, majd tragédiája… A nagy kísértések nyomán támadt bűnök végülis a szeretet vállalásával és a megbocsátás szellemében megváltatnak, a kísértő most is bukik – nagyon emlékeztet ez Wagner Tannhäuserére, kedvenc operámra, no meg felvillan Goethe Faustja és Madách Tragédiája. Ezt nevezhetnénk európai értékrendnek. – Csodálom a rendezőt, aki olyan látványt teremtett, amit még soha nem lehetett látni operaszínpadon. Egy óriási DNS-spirál, lebegő angyalok, gömbbe zárt emberek, gyermek- és felnőttkórus (a Spar-szatyrokat mintha kék ikeás váltaná fel, tudom, ez nem mindenkinek tetszik, de nekem igen), s egy parányi kis fricska, mikor Mefistofele maga köré tekeri az EU-s zászlót, fel is szisszen mellettem egy francia. Az Operaházban szinte csak idegen szót hallani. Minden nagy jelenet után órási taps, a végén szünet nélkül, és most nem a tiltakozásnak szól, hanem a megrázó élménynek! Senki nem siet, az emberek megbabonázva, sokak szeméből folyik a könny… És a rendező, Kovalik Balázs, most Münchenben rendez… – Följegyeztem a jelenetek közt függönyre vetített szöveget: „A legnagyobb rejtély nem az, hogy az embert a végtelen valahová az anyag és a csillagkozmosz közepébe hajította, hanem hogy ebben a fogságban önmagunkban olyan gondolatokat ébresztettünk, amelyek elég hatalmasak ahhoz, hogy életünk semmiségét kétségbe vonjuk.” Később megtalálom a forrást: Hamvas Béla. (Karmester: Carlo Montanaro, Mefistofele: Pelerdi András, Faust: Fekete Attila, Margherita/Margit: Létay Kiss Gabriella – valamennyien: csillagos jeles… És az Operaháznak is, hogy most angolul és magyarul is vetítik a szöveget!)
Itt hozzászólhat!
